Hédi blogja

Hazajöttem!

Mármint Budapestre. Múlt keddre sikerült végre összehozni a hazautamat. Két hónap után már nagyon vártam azt a pillanatot.

Bécsbe repültem, mivel oda jelentősen olcsóbb volt a repjegy. (Egy már elveszett jegy után érthető a spórlás). Bécsben pedig Laci várt rám, onnan délutánra visszaértünk Pestre, gyorsan felhurcoltuk a cuccaimat a lakásba, és utána egyenesen vacsorázni mentünk kedvenc tesómmal. Majd este bezuhantam az ágyba. Kb így telt az első (fél)napom itthon.

Boldogságom sajnos nem tartott sokáig, mivel csütörtökön már 4 napos gyakorlatra kellett mennem az istenhátamögé. Konkrétabban Dobára. Túlzott érdeklődés hiányában sikerült lekésnem a legutolsó aránylag normál útvonalon haladó volánbuszt, ami csak 4 órát vesz igénybe 1 átszállással megtoldva. Úgyhogy nekem 5 órán át kellett utaznom 2 átszállással, valahol a semmi közepén, a sötétben, egyedül.

Szerencsémre a vártnál egy nappal rövidebb lett a gyakorlat, úgyhogy vasárnap helyett már szombaton leléphettünk. Ekkor Laci eljött értem motorral és kicsit keringtünk a Balaton körül a gyönyörű időben. Egy kb 5-10 perces zuhogó esőt azért elkaptunk, kicsit rosszul is esett rendes motorosruha hiányában, de kárpótolt a gyönyörű idő ami utána jött, hamar meg is száradtak a cuccaim a kellemes fuvallatban.

Itt egy panoráma próbálkozás a Balatonról Tihanyban.

Ma pedig újból bejöttem az egyetemre, épp innen írok. Kicsit nehéz visszaszokni ennyi lazsálás után a tanuláshoz, pláne, hogy még nincs is vége: csütörtökön megyek Portugáliába és Spanyolországba. Utána persze húsvéti szünet, amit Bányán töltök, szóval az igazi tanulási stressz majd csak az ünnepek után jön vizsgák formájában. Jippijé!

Na majd jelentkezem ha visszajöttem!

Hasta luego! (portugálul nem tudom hogy mondják)

Kicsit összegyűltek a dolgok utóbbi időben. Egy hete készülök már írni, de nem volt egyáltalán időm. Na de nem panaszkodom, igazából élveztem, hogy annyi minden történik. Az elmúlt hét csúcspontja egy ciprusi út volt! Maga a munka nem volt egy nagy eresztés, egy divatbemutató volt a Fashion TV-nek. Na de ami utána jött…mindjárt oda is eljutok.

Az utazás már jónak igérkezett amikor megtudtam, hogy Kristinnel mindketten megkaptuk ezt a munkát. Szombat estére szólt a repjegy! Aznap persze egész nap castingokra jártam, és most ez lehet furán hangzik, de ez rohadtul fárasztó szokott lenni (pláne 12 centis magassarkúban). Kb éjfélre értünk Ciprusra. Leírhatatlan érzés volt kilépni a repülőből csak egy zakóban és nem fázni! 

A reptéren 2 egész menő autó várt ránk, mert összvissz vagy tizen voltunk modellek, akik egyszerre érkeztünk. Onnan egy jó félórás út a hotelhez. Szóval kb 1 óra lett, mire becsekkoltunk meg minden.

Szerencsére ugyanabban a hotelben kaptunk mi is szobát, ahol a bemutató volt, úgyhogy királyi életünk volt e szűk másfél napig, amíg ott voltunk. A szobával kapcsolatosan csak azt említeném meg, ami engem legjobban szórakoztatott, hogy a wc mellett is volt a falon telefon. Erről egy Friends rész jutott eszembe. (Ozi, te biztos tudod)

.

Másnap reggel hála a jó égnek végre nem kellett korán kelnünk, a fitting fél 12kor volt, úgyhogy addig szépen megreggeliztünk és még egy nagyon rövid sétára is jutott idő.

Megmutatok pár fotót arról, amit Ciprusban láttam, sajnos 15 percbe ennyi szalonképes fénykép fért.

Ez a hotel medencéje, ahova nem mentünk be, mert annyira azért nem volt meleg.

S itt a hotel kívűlről

Gyenge fotók, tudom….

Most a reggeliről írnék 1-2 szót. Nagyon látszik, hogy a kis olcsó youth hostelekhez szoktam hozzá, ahol HA van reggeli, akkor általában a menü kenyér+vaj+lekvár, na meg valamilyen mű ízű gyümölcsléből áll, ami egy pici asztalkára van sűrítve. 

Szóval itt rengeteg asztalon végig ezerféle kaja. Csak hogy néhányat említsek: a banális rántottán kívűl csomó féle saláta, sajtok, husok, pancake mindenfélével, lazac, gyümölcsök megpucolva-felvágva, frissen facsart narancslé, minden…szóval királyi reggeli. És igen, ez még csak a reggeli.

Ebédre ezt kaptuk:

Pizza, zöldsaláta és gyümölcssaláta. Ez csak nekünk modelleknek volt kitéve az egyik teremben, mivel gondolom ebédet nem szoktak biztosítani a hotelben, csak reggeli+vacsit.

Mire végeztünk a ruhapróbával, sminkkel (amit írtó szarul csináltak meg), hajjal, el is érkezett a vacsora ideje. Jóformán nem is volt időnk megéhezni két étkezés között, de mivel minden olyan eszméletlenül jól nézett ki, senki se bírta ki, hogy ne kóstoljon meg ezt azt.

Ezúttal a sokféle módon elkészített húson kívűl csomó halfajta, tengeri gyümölcs közül lehetett választani, többfajta spagetti, saláták, sütik, gyümölcsök, stb. Sajnos már nem emlékszem pontosan, akkora volt a választék és fotót meg nem készítettem, mert hülyén éreztem magam olyan helyen fényképezgetni a kaját. Viszont egyik ukrán-magyar modelltársam kattintott egyet a desszertes asztalról, le is loptam a facebookjáról, megmutatom:

Szóval jól bekajált mindenki a show előtt. 

Este 10kor kezdőtött a bemutató, mindenki 2 ruhát mutatott be, hamar letudtuk. Volt egy special guest is, Michaela Kocianova, akiről, bevallom, életembe nem hallottam, egy szlovákiai csajszi, aki egyszer egy Victoria’s Secret bemutatón is szerepelt. Jól nézett ki, kicsit túl vékony volt, de modellkedéshez irigylésreméltó a testalkata!

Persze neki létrehoztak egy elkülönített kis sarkot a színfalak mögött, kajával, piával, mindennel.

Az én cuccaim meg természetesen a “közösbe” lógtak a többivel, ezúttal már az n-edik, de jobbik változatával a nevemnek (a nap elején még Bernandettnek szólítottak a szervezők)

Megmutatok néhány képet

 - a színfalak mögül, próba közben (az ott nem én vagyok a kifutón)

 - a már berendezett terem

 - várakozás közben: Kristin, egy lengyel meg egy Sierra Leone-i modell

Itt Olga és jómagam töltjük az időt csodálatos fotók készítésével:

Képeim a bemutatóról nincsenek, de lehet jobb is így, mert a ruhák elég gyengék voltak.

Amint lejárt a show, valami híresebb török pop énekesnő lépett fel, mi pedig elfoglaltuk a nekünk szánt asztalokat a nézőtérben és elkezdtük rendelgetni az italokat. 

Kristinnel egy-egy vodka+redbullt rendeltünk. Hát mondhatni, alig érződött benne a Red Bull. Szerintünk csak épp színezéknek használták. Miután ezt “lehúztuk”, jött egy következő. Mire azt is megiszogattuk, már vége lett a szuper-koncertnek és minden vendég a kaszinó felé indult. Ekkor már éjfél körül járt az óra.

Még sosem voltam kaszinóban, de nagyon örülök, hogy az első alkalomra itt került sor, mivel alapból adtak 100 török lírát (ami kb. 45 euró vagy 12 000 ft), amivel játszhattunk. Így nem volt veszítenivaló!

Mivel nem nagyon vágtuk mi hogyan működik, leültünk egy géphez (nem tudom mi a neve, a lényeg, hogy az a tipikus gép amit mindenki ismer, ahol meg kell húzni azt a fogantyút és 3 egyforma valaminek kell beállnia egymás mellé), bedobtuk a minimális összeget és húzogattunk…hát nem nyertünk. 

Maradt 60 (vagy 80?) líránk.

Ekkor odajött az egyik szervező, hogy menjünk át az egyik rulettasztalhoz. Nagy naívan, pohárral a kezünkben azt hazudtuk, hogy már nincs pénzünk. Szerencsére ez nem volt akadály, azt mondta, hogy majd adnak ők zsetont. 

Leültünk az asztalhoz, kaptunk egy nagy marék zsetont és elkezdtünk játszani. Időközönként meg-megjelentek a pincérek valami itallal, a Fashion Tv-s kamera is ott volt, filmezgettek…de ami a lényeg, hogy istentudja hány pohár után, hajnali 2:20-kor felálltunk az asztaltól összvissz 600$-nyi nyereséggel, amit természetesen kettőbe osztottunk Kristinnel. Innen egyenesen a szobánkba rohantunk, összepakoltunk, mert 2:40kor várt az autó a hotel előtt, hogy a reptérre vigyen minket. Mondanom se kell, hogy átaludtuk az utat. 

A legrosszabb része az egésznek csak ezután következett, mivel 24 óra ébrenlét után, hétfő reggel, egyenesen a reptérről egy újabb munkára vittek, egy HairShow-ra. Egy óriási kávéval és egy Ciprusról lopott Red Bullal indítottam a napot, de sminkelés és a hajamon való végtelen matatás közben is jópárszor szinte bealudtam. Csak azért szinte, mert nem volt támlája a széknek és tartanom kellett az egyensúlyt. Szörnyű volt. Este 8 fele értem csak haza, egyből bezuhantam az ágyba, 11 órát aludtam.

Kicsit büdösen, de él és virul!